28 12 / 2011
"Évszázadok múlva ugyanis nehezen lesz majd érthető, hogy egy nemzet, amelynek végre megadatott a szabadság 1990-ben, és történelmi távlatban kivételesen rövid idő alatt vált egyértelműen a szabad világ részévé, a világ egyik legnagyobb és leghatalmasabb blokkjának, az Európai Uniónak lett a tagja, hogyan volt képes nem vagy csak alig valamit élni a reá szakadó óriási gazdasági és politikai potenciállal. Valójában nehezen lesz megfejthető a jövő magyarjai számára, hogy elődeik miért voltak képesek ennyire keveset kezdeni azzal, hogy immár nem kellett félelemben élniük. Nem kellett rettegniük sem külső elnyomóktól, sem bárkitől, aki el akarta venni tőlük a szabadságukat, hiszen övék lett az ország, lehetett valódi értelemben vett magántulajdonuk (immár tehát nem az állam kegyeiből), szabadon választhatták meg a vezetőiket, felelősséget tudtak viselni a döntéseikért, és számon kérhettek bárkit a nevükben hozott döntésekért, egyszóval, hogy történelmi értelemben felnőtté és szuverénné válhattak. Fejtörést okoz majd utódainknak, hogy ebben a nagy felnőttségben és nagy szabadságban hogyan tudtak visszacsúszni ükapáik szép lassan a kényelmes posványba, a cinikus semmittevésbe, az igazodások, a félelmek, a jobbra és balra sandítás szövevényébe, amely a Kádár-korszakot jellemezte."
