#fb kurvara hozza akarok szolni a multikulti diskurzushoz, foleg mert friss es nagy fless nekem a kulonbseg hollandia es london kozott, de hogy le tudjam jol irni, hogy mi a kulonbseg, ahhoz elobb le kell irnom, amit a multkor kihagytam, hogy miert egyedi, vagy legalabbis ritka, es kurvajo hely london szerintem. amig ott eltem, tok sokaig erolkodtem, hogy megragadjak valami esszencialis kulonbseget budapest es london kozt. nyilvan nincs olyasmirol szo, hogy az angolok jobb emberek lennenek, genetikusan vagy akarmi, meg hagyjuk az osszes tobbi buta nemzetkarakterologiai kozhelyet is.

a legtobb amire jutottam, az egy darab ilyen megfigyelt es megvizsgalt alapveto kulonbseg (nyilvan tobb is van), megpedig hogy londonban leszarjak egymast az emberek, budapesten meg nem. ennek vannak jo meg rossz oldalai, a rosszal most nem akarok sokat foglalkozni, mert elegge nyilvanvalo. londonban sokkal figyelmetlenebbek egymassal az emberek, es az udvariassaguk es turelmuk arra valo, hogy a mar emiatt fellepo konfliktusokat gordulekenyen kezeljek. mindenesetre peldaul aki mar egyszer kiprobalta a londoni tomegkozlekedest reggeli csucsban, ami tulajdonkeppen egy elet-halal harc egy olyan kozegben, ahol mindenki levegonek nezi a masikat, es kizarolag sajat magara figyel, az nagyjabol sejti, hogy mirol beszelek.

de megnyilvanul ez nagyon sok minden masban is, kezdve peldaul az olyan aprosagoktol, hogy londonban nem bamuljak egymast az emberek. huzamosabb londoni tartozkodas utan eltolteni par napot a budapesti metron egy rettentoen frusztralo erzes. az ember felszall, minden szempar raszegezodik egy par pillanatra, es erezni a rontgent, ahogy a veloig hatol es itelkezik. az emberek pedig pokerarccal vedekeznek - ulunk teljesen semleges arckifejezessel es revedunk a semmibe ures tekintettel, mert igy lehet a legkevesbe olvasni minket, igy simulunk be es keruljuk el az iteletet. londonban ha felszall egy felmeztelen lila tullszoknyas ferfi, se nagyon nez fel senki az ujsagjabol. budapesten mindenki nagyon tudja, nagyon van rola velemenye, hogy hogyan kene a masiknak kinezni, viselkedni, beszelni, gondolkodni, magyarnak lenni, gyereket nevelni, kurni, pisalni, igazi ferfinek lenni (a fel magyar tumblr errol szol peldaul), hova kene allnia a buszon es hova kene raknia a hatizsakjat, mirol mit kene gondolnia, esigytovabb. london utan peldaul a budapesti tomegkozlekedes egy folyamatos stressz es para, hogy “vajon jol csinalom? vajon jo helyen allok itt? inkabb alljak ide? uristen, o mar miota nez, van valami a kabatomon? tul idiota a frizuram?” stb. londonban a legidegesitobb affektalos picsanak se kell rosszul ereznie magat amiatt mert mar husz megallo ota, fel oraja, gecihangosan telefonal. senki nem fogja szovatenni azt sem, hogy a kisgyerek mar negyedszer maszott vegig a vonaton a padlon az ulesek alatt a kocsi egyik vegebol a masikba, mikozben az anyja bekesen olvasgatja az ujsagjat.

egyszer ultem az ejszakain, es felszallt egy nagy csapat reszeg picsa, leultek a lepcsore es enekeltek egyik dalt a masik utan, uvoltve, nagyon hamisan, iszonyatos verfagyaszto rohogesek kozepette. tenyleg minden hataron tulmentek, de senki nem szolt semmit, az emberek rohogtek meg beszalltak, vagy csak felraktak a fulhallgatojukat. en az agyverzes hataran voltam az idegtol, de azon gondolkoztam, hogy en lennek az elso, aki kiallna ertuk, ha a buszvezeto le akarna oket dobni. ez egy hedonisztikus tarsadalom, ahol mindenki azt csinal amit akar, anelkul, hogy attol kene felnie, hogy megiteltetik. budapest egy agonisztikus tarsadalom, ahol folyamatosan tisztaban kell lennie az embernek a normakkal es hatarokkal. mindkettonek megvannak a maga konzekvenciai (budapesten peldaul sokkal ritkabban kell elviselni egy rakas hamisan eneklo reszeg picsat ahogy feloran at uvoltenek az ember fulebe). ha nem birom elviselni ezeket a konzekvenciakat - gondoltam ott a buszon, az agyverzes hataran - akkor nekem kell elkoltoznom innen, nem meg a hulyepicsaknak leszallni a buszrol.

londonnak nincs karaktere, es a legtobben ezert nem is szeretik. nem olyan mint peldaul barcelona vagy roma, ami nagyon valamilyen, es ezert nagyon jol megragadhato. emiatt olyan sincs, hogy londonisag, legalabbis abban az ertelemben, ahogy a matrozpolo felhuz, svajcisapka a fejre es baguette a hona ala parizsisag mondjuk. egy karakteres varosban az ember el valameddig, sokaig idegen, aztan idomul a helyhez, es egyszercsak helyive valik. london egy dinamikus, folyamatosan valtozo, kizarolag organikusan fejlodo kozeg, amely teljesen leszamolt barmifele deklaralt londonisag ideajanak az igenyevel. a varos epiteszete az egyik legjobb kifejezoje ennek: nincs egyetlen rajzasztalon kijelolt sugarut vagy barmi ilyesmi, kizarolag az ido formalta olyanna amilyen. londonban az a nagyon zavarbaejto, hogy a fentiek miatt nincsenek visszajelzesek, hogy most mar londoniak vagyunk-e vagy meg nem. londonban el az ember valameddig, sokaig idegennek erzi magat, mert ugye zavarbaejto es idegen a hely, pontosan az ilyen tipusu fogodzok hianya miatt, majd egyszercsak felfedezi, hogy mar nagyon regota londoni. persze ha kivarja, mert tok sokan tavoznak puffogva mondjuk egy ev utan, hogy ez egy bena, semmilyen de megis ufo hely, es pont azert mert ketsegbeesve probalnanak alkalmazkodni, beilleszkedni, de nincs mihez, nincs mibe. londonban az ember kizarolag attol londoni, hogy ott el, es attol a perctol kezdve londoni, hogy odakoltozott, meghozza pontosan annyira, mint egy huszadik generacios. london az, ami a benne elok osszessege, eredoje. ha odakoltozunk, nem mi valunk londoniva, hanem a varos formalodik.

eppen ezert londonban a leheto legtermeszetesebb egy fejkendos, vagy neadjisten burkas no, pont annyira fura, vagy plane idegen, mint a lila tullszoknyas csavo, aki felszallt a metrora - semennyire. egyszeruen nincs az az outfit, viselkedes, nyelv es akcentus, gondolkodas es nezet, amivel ki lehetne logni. nincs mibol.

nagyon sokat formalodott a gondolkodasom, a vilagkepem a fentiek miatt. amikor kikoltoztem oda evekkel ezelott, akkor en a polomra irtam volna, sot a homlokomra tetovaltam volna, hogy a multikulti csodot mondott, es az iszlamot (anblokk) tekintettem a legnagyobb veszelynek, ami a nyugati civilizacionkat fenyegeti. mindez nagyon sokat arnyalodott, koszonhetoen annak, hogy ennek az organikus fejlodesnek a hihetetlenul szofisztikalt kozegeben eltem, amire az angolok olyan nagy gonddal oda is figyelnek, es nem hagyjak, hogy barmifele (akar megoly szimpatikus) ideologiak eltorzitsak. geert wilders peldaul egy szerintem joszandeku es hellyel-kozzel szimpatikus politikus, akinek a mondandojaval 90%ban egyet birok erteni, es elsore fel is voltam haborodva, amikor az angol hatosagok egyeszeruen nem engedtek be nagy-britanniaba, de most mar helyeslem a dolgot. nincs az az ideologia, nincsenek azok az elvek, amiert erdemes felaldozni egy ilyen kozeget (vagy akarcsak engedni megzavarni).

(disclaimer: london nem anglia.)